Egyfelől tisztázni kell, hogy a szerzői jogokkal kapcsolatos örökösödés vajon érinti-e az alkotó ma élő leszármazottait.
„Megerősítette a Várkapitányság, hogy a korábban széles és indulatoktól sem mentes társadalmi vitában megforgatott óriáskereszt végül is fel fog kerülni a Szabadság-szobor talapzatára. A témával foglalkozó újságcikkek a közelmúltban új aspektust adtak a diskurzushoz, megemlítve, hogy az 1975-ben elhunyt Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörökösei egyértelműen jelezték, nem járulnak hozzá, hogy a szobor talapzatára a tervezett kőkereszt felkerüljön. Egyes lapok azt is hozzá teszik, hogy a szerzői jogokkal összefüggő szabályozásnak köszönhetően valószínű, hogy az örökösök 2046-ig megtorpedózhatják a projektet. A szerzői jogi vetület sem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Alaposabban elemezve a helyzetet, három jogi jellegű kérdés merülhet föl.
Egyfelől tisztázni kell, hogy a szerzői jogokkal kapcsolatos örökösödés vajon érinti-e az alkotó ma élő leszármazottait. A dolog azért kérdéses, mert a Szabadság-szobor keletkezésének idején a szerzői jogi törvény 50 éves időszakon keresztül védte az örökösök jogait. Az 1921. évi LIV. törvénycikk (»régi Szjt.«) szabályozta Magyarországon a szerzői jogot. Ezt a második világháború után sem helyezték hatályon kívül, és a köztéri (képző- és iparművészeti) alkotásokra is kiterjedt. A törvény a szerző halála után 50 évig (11–17. §) védte a művet; ami azt jelenti, hogy Kisfaludi Strobl halála után ötven évvel, 2025-öt követően elévülnek a jogok.
Csakhogy idő közben valami erőteljesen megváltozott. Az 1999. évi LXXVI., EU-szabályozáshoz (93/98/EGK irányelv)igazodó törvény a szerzői jogról (Szjt.) már 70 éves védelmi időt határoz meg (31. § (1) bekezdés). Az EU-jog és az új magyar Szjt. értelmében pedig a védelem automatikusan meghosszabbodott 70 évre, ha 70 éves védelmi idő bevezetésekor a 50 éves védelmi idő még nem járt le. (Ha viszont a 70 év bevezetésekor a 50 év már lejárt, akkor a védelmi időt nem »támasztották fel« visszamenőlegesen.) És mivel Kisfaludi Strobl 1975-ban halt meg, művei 2045 végéig állnak szerzői jogi oltalom alatt.
A második kérdés az, hogy vajon a talapzat, illetve az alkotás közvetlen környezete a szoborhoz tartozik-e. A válasz ismét nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnhet. A szerzői jog főszabálya szerint a védelem minden olyan alkotásra kiterjed, amely egyéni, eredeti jellegű, és szellemi alkotás eredménye, s ebben az értelemben a talapzatra is, amely azonban nem Kisfaludi Strobl műve, hanem Varga Béla építész munkája. Ő felelt az építészeti környezetért, aki a szobrászművész koncepciójához igazodva tervezte meg a talapzat méreteit és stílusát. Ami azt jelenti, hogy alapesetben a talapzat szerzői jogi védelme független a szoborétól. Varga Béla 1992-ben halt meg, így az ő szerzői jogai 2062-ig vannak érvényben. (Ha vannak örökösei. Ám a nyilvános adatbázisokban nem látszik, hogy bárki is rendelkezne az építész jogaival.)
Ezt is ajánljuk a témában
Az augusztusi hőségben a Nemzeti Hauszmann Program borzolta fel a budapesti kedélyeket, mikor kiderült, hogy egy helyreállítási munkálat során 2026-ig kereszt kerülhet a Citadella elé.
Van azonban a szobornak és talapzatának kettéválasztásával egy másik probléma is. Elképzelhető ugyanis olyan jogi érv, hogy szobor (pontosabban szobrok, hiszen a kompozíciónak több szobor is része) és a talapzat »együttes mű«, azaz olyan szabályozás vonatkozik rá, mint minden olyan alkotásra, amelyet a résztvevő művészek közösen hoztak létre. (Ilyen például egy opera, amely a zeneszerző és a librettista »együttes műve«.) Ebben az esetben bármilyen változástatáshoz kell az összes alkotó, illetve az összes jogtulajdonos hozzájárulása.
A dolog azért fontos, mert, ez esetben az alkotóknak, illetve örököseiknek nyilván hozzá kellett járulniuk ahhoz, hogy 1991-ben az orosz katonát leemeljék a talapzatról és elszállítsák a Memento Parkba, a magyarországi szocializmus emlékeinek többi monumentuma mellé. De ilyen hozzájárulásnak nincs nyoma. A nyilvános forrásokban nem található információ arra vonatkozóan, hogy a Szabadság-szobor talapzatát vagy a mellékalakokat készítő szerzők vagy örököseik – így Varga Béla vagy Kisfaludi Strobl örökösei – bármilyen hozzájárulást adtak volna az orosz katona szobor eltávolításához.
No persze, az eltávolítás nem minősül a mű szerzői jogi felhasználásának, így alapesetben nem igényel jogi hozzájárulást. A művek integritásának megsértése azonban igenis lehet szerzői jogi kérdés, ha erre vonatkozóan van kitétel az alkotó és a felhasználó, illetve itt a kiállító között létrejött szerződésben.
És ezzel el is jutottunk a legfontosabb kérdéshez: vajon mit tartalmaz Kisfaludi Strobl Zsigmond 1945-os szerződése. Nos, röviden: az elérhető források nem adnak információt arról, hogy a szobrász milyen szerződést kötött a magyar állammal. Sőt még az sem egészen biztos, hogy a magyar állam volt a megrendelő.
A megbízást a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökeként Vorosilov marsall személyesen adta 1945 elején. A szoborcsoport létrejöttét a magyar állam finanszírozta, megvalósítását az 1945. évi IX. törvény írta elő, minisztériumi feladatként határozva meg azt. A mű elkészítését előbb a Honvédelmi, majd az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium felügyelte, de mindvégig követte a munkát Vorosilov marsall is. Kisfaludi Strobl maga több mint másfél éven át dolgozott az emlékművön, a 14 m magas női alakot és a mellékalakokat 1947 áprilisára adta át.
Ilyen körülmények között természetesnek tekinthető, hogy készült valamilyen hivatalos szerződés vagy megbízási levél (a fizetés, határidők és persze a jogátruházás esetleges feltételeivel), azonban ez a szerződés nyilvánosan ismét csak nem hozzáférhető, illetve az eddigi közéleti vitákban hivatkozási alapként sem került elő.
A megbízás módjából (személyes kérés Vorosilov részéről, háborús helyzet, ideiglenes kormányzás) azonban arra következtethetünk, hogy a magállapodás a szükséges adatokon túl egyéb kitételeket nem tartalmazott. Vitás ügyekben, így szerzői jogi kérdésekben is az akkor hatályos törvények lehettek irányadók. A korabeli 1921-es szerzői jogi törvény (Szjt.) pedig nem engedte meg, hogy az állam automatikusan megszerezze a mű szerzői jogait. Ha tehát részletes szerződés nem született, Kisfaludi Strobl és természetesen Varga Béla is megtarthatta a szerzői jogait, ahogyan az jellemző volt más korabeli alkotói munkáknál.
Hogy azonban e jogok most mire terjednek ki, az valószínűleg bírói jogértelmezés kérdése. Mindazonáltal idén tavasszal az egyik leszármazott arról beszélt egy nyilatkozatában, hogy ő már belefáradt az ügybe, egyáltalán nem szeretne vele foglalkozni, ha az állam újra megkeresné, akkor inkább áldását adná a változtatásra.”
Nyitókép: Pixabay
***
Az Utazó Ember című szériában ezúttal a magyar főváros kapott egy kis reklámot. Nem is rosszat.
Mint írják, Edvard Benes „társfelelőse annak, hogy az állam által szervezett terror következtében Csehszlovákia lakosainak tízezrei veszítették el életüket, további tízezreket pedig elhurcoltak a Szovjetunióba. Több milliónyi személy elveszítette lakhelyét és vagyonát.”
Végül jót nevetett az egészen.
Még a menedzsere is benne volt a tréfában.
Marosvásárhelyen évek óta tervezik, hogy szobrot emelnek Sütő András emlékére.
„Én vallom azt, hogy a kis nemzetek tudnak a legnagyobbat álmodni” – mondta a kutatóűrhajós.
A Fidesz-KDNP fővárosi frakcióvezetője megkérdezte a főpolgármestert, miért nem nyitják meg legalább napközben a most lezárt rakpartot.
A parlament az Alaptörvényben és egyéb jogszabályokban is kifejezte a zéró toleranciát a drogok ellen, változtattak a gyülekezési jogon és újabb adókedvezményeket léptettek életbe a többgyermekes anyák számára.
